A papagáj, mint háziállat
Az utóbbi években, évtizedekben ez a tendencia nagyon felerősödött és már már ott tart, hogy a papagáj mint háziállat számosságban a macskákkal versenyez. Talán a hatalmas szociális igény az ember felé, a ragaszkodás és a már említett, megunhatatlanul szórakoztató emberi beszéd képessége állnak a növekedés mögött. Mindemellett rendkívül hosszú ideig elélnek, egyes nagytestű papagáj fajoknál a 60-70 év sem lehetetlen.
De nem mindenkiből lesz jó madártulajdonos, ezért a vásárlás, beszerzés megejtését alaposan meg kell gondolni. A legtöbb egzotikus madár olyan, mint egy soha fel nem növő 3 éves gyerek. Rengeteg türelem kell hozzájuk, figyelemigényük pedig végtelen. Egyes fajok kiszámíthatatlanok, és akár harapnak is, amikor az ember a legkevésbé sem számítana rá. Sokuk ideges, kezelhetetlen lesz a vedlés idején, míg mások a tenyészérettséget követő hormonális időszakokban vadulnak meg teljesen.
Nevelésük sem egyszerű, a büntetés, kiemelten az ütés pedig minden papagájos szakember egybehangzó véleménye szerint szigorúan tilos nem csak az esetleges fizikai károsodás miatt, de sokkal inkább a dolog mentális kihatása okán, mert a verés során, a kutyákkal ellentétben, a madár bizalma az ember iránt egy életre köddé válik - nem szabad elfelejteni, hogy a memóriájuk kitűnő, nem felejtenek. Temperamentum kérdésében az egyes fajok igen nagy eltérést mutatnak, és nagyon sok múlik azon is, hogy milyen géneket örököltek a szüleiktől.
A nehézségek ellenére a papagáj az egyik leghálásabb háziállat. A gyönyörű színeken és az intelligencián kívül a gazdájához végtelenül kötődik, színt és életet visz az ember otthonába, közelebb hozva ezzel az egyre inkább eltávolodó természetet. Fütyülnek, beszélnek és szinte mindig játszanának, és mindegyik fajnak megvan a maga egyedisége és szépsége.
