Reggeli röptetés
A repülés az az élmény, amitől a fogságban, háznál történő tartás a legtöbb papagájt sajnos megfoszt. Ezt a folyamatosan ketrecben tartott madaraknál fellépő szárnycsapkodás jelensége jól illusztrálja. Ilyenkor a papagáj egy helyben ülve, az ülőrúdba erősen kapaszkodva úgy csapkod a szárnyával, mintha repülne, de a heves szárnycsapkodás közben meg se mozdul. Ezzel alaposan át tudják mozgatni a szárnyizmaikat, de a repülés érzését és élményét persze nem kapják vissza általa. Érdemes erre a kérdésre is megoldást keresni, mert jót teszünk vele a papagájnak.
A röptetés egyik módszere a röpde. Ez egy kültéri építmény, általában a fala általában dróthálóból készül, a háló átmérője a papagáj méretétől függ - az elsődleges célja az, hogy a madár ne férjen ki a háló lukain. Célszerű egy erős beton alap a falakhoz, egyébként bármilyen kertrész megfelel a célnak. Nyári üzemben fontos, hogy legyen olyan része, ami mindig árnyékban van és ahová a papagáj elbújhat a nap elől. Ugyanez érvényes az esőre, kell egy fedett rész, ami alá be tud húzódni, bár ezek a madarak az esetek nagy részében imádják, ha elázhatnak, de azért van az a vízmennyiség, már ami nekik is sok. Más háziállatok, például négylábúak vagy szárnyas haszonállatok, baromfik, és az esetleg előforduló róka, vakond, menyét semmiképpen nem juthatnak be a röpdébe, ezt nagyon fontos biztosítani.
A röpdei átmozgatásnak általában a reggeli órákban örülnek a legjobban a papagájok. Persze, ha sikerül olyan röptetőt építeni, ahol huzamosabb ideig is el tudnak lenni állandó felügyelet nélkül, az a legjobb. Ha csak egy bizonyos időszakot tudnak ott tölteni, akkor az a reggeli etetés utáni néhány óra legyen, mert olyankor aktívak leginkább. Az ember ideje általában korlátozott az ilyen elfoglaltságok terén, ezért fontos ennek a kevés ráérő időnek a minél hatékonyabb hasznosítása. Ezért érdemes megfigyelni, hogy mikor aktív igazán a papagáj és olyankor kell őt áthelyezni a röpdébe. Ehhez, főleg ha ki kell vinni a szabadba útközben, a biztonság kedvéért ajánlott a papagájhám alkalmazása, mert akkor egész biztos nem szökik meg út közben. A hámhoz szoktatni kell, de a legtöbb madár idővel megtanulja, hogy nem lesz tőle semmi baja és szépen hozzászoknak. Ha a madárnak rossz napja van vagy kevésbé aktív, nem kell erőltetni a röptetést.
Sokat segít, ha ráállunk egy állandó időpontra, és mindig ugyanakkor visszük ki repülni.
A röptetés elsőrangú alkalmat kínál egy kis nevelésre, főleg, ha több papagáj tartózkodik a röpdében egyidejűleg. Meg lehet tanítani őket például arra, hogy kézre repüljenek, amiért jutalmat kapnak. De csak egyértelmű hívásra szabad odarepülnie, máskülönben nincs jutalom! Ezt a módszer a papagájok hamar megértik és a röpdén kívül is kezesebbek lesznek, javul a gazdi-papagáj kapcsolat, erősödik a kötődés. A papagájok szinte mindenben féltékenyek egymásra, ezt a tulajdonságukat kihasználva eredményesebb lesz a nevelés és a röptetés.
